Mary Ausztráliában él, Ethel nevű kakasával. Max Brooklynban él, az autizmus egy enyhe formájával. Levélváltás útján életre szóló barátok lesznek, habár soha nem találkoznak. Adam Elliot Melbourne-ben él és animációs filmrendező. Gyurmafilmje, a Harvey Krumpet 2004-ben elnyerte neki az Oscart. Új egészestés mozija, a Mary és Max talán hoz neki egy másikat.

Mintha kiszúrtam volna Harvie Krumpet-et a Mary and Max stáblistáján, de nem láttam a filmben. Hol van?

Igen, Harvie feltűnik egy nagyon rövid időre. Valószínűleg elmulasztotta – csomó ember elmulasztja – de ott van a film vége felé, amikor Max elmegy az írógépszaküzletbe tintáért, kicsivel azelőtt, hogy megfojtja a hajléktalant. Harvie Krumpet az eladó a boltban. És az írógépbolt Harvie gyerekkori legjobb barátjáról, Baboushról van elnevezve. Tudja, megpróbálom összekötni a filmjeimet.

Talán mert mindegyik önéletrajzi alapokra épül.

Igen, minden bizonnyal. És a Mary és Max különösen személyes mozi, az igazi levélbarátomat vettem alapul hozzá, aki New York-ban él.

Találkoztál vele valaha?

Nem, még nem. 20 éve levelezünk, és neki Asperger-szindrómája van, zsidó, autista, nagydarab ember, szóval ebben mind hasonlít Maxre. Az igazi neve nem Max. Ugyan még nem találkoztunk, de látta a filmet, mindent tud róla, és olvasta a forgatókönyvet a munka legelejétől kezdve.

Mit gondol, az animáció milyen szinten alkalmas médium életrajzi tartalmak közlésére?

A filmjeim célja elsősorban az, hogy a nézővel elfeledtesse, hogy animált filmet néz. A szereplők nagyon igazi emberi lényekké válnak. És ez nagyon fontos nekem: nem nagyon érdekel a beszélő állatos animáció-készítés. Sokkal jobban érdekel a realizmus, és hogy nagyon hihető, autentikus figurákat alkossak nagyvászonra. Az ok, ami miatt stop-motion vagy gyurmatechnikával készítem a filmjeimet az, hogy nem szeretem a rohanást. Szívesebben dolgozom lassú, meggondolt tempóban. Meg aztán, az animációnál csomó kreatív kontrollt gyakorolsz a szereplők, kifejezéseik fölött. Rendezőként Istent játszhatod, gyakorlatilag bármilyen világot megteremthetsz, amit akarsz. Azért csinálok gyurma-animációt computer-animáció helyett, mert szeretem használni a kezeimet. Nyomasztana egész nap egy computer-monitor előtt ülni. Sokkal jobban szeretem a filmkészítés kézzelfogható módjának érzetét.

Láttam pár standfotót a Mary és Max- ből, és emlékszem, hogy láttam Maxnek, sőt Marynek is felöltözve a stúdióban. Akkor motion capture-t készített vagy ez csak szórakozásból volt?

Ott nem volt motion capture. Azt akartam bemutatni az animátoroknak, hogyan képzelem el Max járását, ők pedig megpróbálták ezt átvinni a szereplőre. Maxét és Maryét is megcsináltam – Maryhez természetes úgy öltöztem fel, mint egy kislány. Más módszerünk is volt jellemezni Maryt, ő kicsit olyan, mint egy kacsa, míg Max úgy megy, mint egy elefánt. Szóval ez rengeteg próbát jelent, hogy a figuráknak lelket tudjunk adni.

A Mary és Max sikerének köszönhetően sokat utazott a filmmel. Minden országban eltérő volt a fogadtatás?

Úgy tűnik, van valami európai íze a Mary és Max-nek, bár a film fele Amerikában játszódik. Az amerikaiak kihívónak találják és meg vannak lepődve a sötét anyagok mennyiségén. Ha megnézi Svankmayer filmjeit, az ő filmjei is nagyon sötétek. De az amerikaiak annyira hozzá vannak szokva a Disneyhez, a Pixarhoz és a Dreamworkshöz – túlságosan hozzá vannak szokva a gyerekeknek szóló animációhoz, hogy emiatt kicsit megütköznek a Mary és Max-en. Ezzel együtt a film jól teljesített az amerikai és a kanadai fesztiválokon is. Mi nyitottuk idén a Sundance Film Festivalt. Aztán jön még az Oscar-díj átadás és a Golden Globe, és azt gondoljuk, van egy kis esély a jelölésre.

Animáció vagy legjobb külföldi film kategóriában?

A Golden Globe-on mindkettőben nevezünk, de az Oscarra csak animáció kategóriában. A mi filmjeinket külföldi filmeknek tekintik, bár angol az anyanyelvünk és a kultúránk nagyon hasonlít az amerikaihoz – túlságosan is, úgy gondolom.

Hát drukkolok…

Ó igen, drukkoljon.

Következő projekt?

Mindig amint befejezek egy filmet, elkezdek dolgozni a következőn. Épp most kezdtem el írni egy újabb egészestéset. Felkínáltak egy munkát Hollywoodban is, de őket elutasítottam, inkább itt maradok Ausztráliában, hogy a saját történeteimet meséljem. Sokkal jobban vágyom rá, hogy megmaradjak a saját munkáim írójának és rendezőjének, hogy megmaradjak szerzőnek. Ott pénzt kereshettem volna, jó pénzt, mégis jobban szeretnék Ausztráliában maradni. És teljes kreatív kontrollt gyakorolni a munkáim felett. Lehet, hogy beletelik még három vagy négy évbe, mielőtt új filmet lát tőlem, de azt szoktam mondani, hogy csak két filmet csinálok évtizedenként.