Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, 2010.11.24 - 2010.12.02

Támogatva és tiltva

Zwischen Staatskunst und Underground

Németország

12 éven felülieknek

1955

Az NDK animációs filmgyártásának zömét, nem meglepő módon a gyerekeknek készült filmek tették ki. A legismertebb figurája ennek a filmtermésnek az NDK egyik közhely szerű szimbólumává vált Sandmännchen. Ugyanakkor - néha furcsa körülmények között - készült számos kísérletező, esztétikailag izgalmas, a felnőtt közönségnek szóló alkotás is. Ez a filmösszeállítás ezekből igyekszik tablót rajzolni a teljesség igénye nélkül.

A keletnémet animációsfilmgyártás és így ezen válogatás gerincét is a drezdai DEFA-Stúdió filmjei adják. Többé-kevésbé időrendben haladva láthatunk először szatirikus hangvételű filmeket az ötvenes évekből, az űrversenyről, ahol az esztétikai kihívás a szocialista realizmustól való távolságtartás, az egzisztenciális pedig, hogy a filmet be engedik e mutatni. Mindkét probléma, ha változó erőséggel is, de a rendszerváltásig fennmaradt. A stúdió egyik legfontosabb alkotója, Bruno Böttge árnyékanimációit sokszor az apósa neve alatt volt kénytelen gyártani és Kurt Weiler nyugatnémet környezetben játszódó bábanimációs krimije is túl „elidegenedettnek” bizonyult. Hogy miért volt problémás az, hogy Lutz Dammbeck 1981-es Einmart című filmje egy sikertelenül elrepülni próbáló alakról szól, nem kell különösebben magyarázni. Sieglinde Hamacher Kontrasztok cimű 1982-es filmje egy Andersen mese ártatlannak tűnő megfilmesítése, mégis, nem csak betiltották, de még a filmnegatívot is megsemmisítették. 1990-ben az egyetlen megmaradt pozitívról kellett újragyártani.

Az állami filmgyártás mellett, a 60-as évek végétől készülő underground filmek többnyire 8mm-re készültek. Ezek közt is található számtalan, ha nem is szoros értelemben vett animáció, de animációs technikákat, elsősorban a filmszalag megfestését, karcolását, és a legkülönbözőbb módon történő „megdolgozását” használó alkotás. Ezek közül is szemezget a válogatás.